A szerelem örök 1. rész
Este van. Mindehol csend. Hirtelen egy árny jelenik meg a sötétben.
-Psszt…
-Ki vagy te?-Kérdezi ilyedten a lány, aki most ébredt fel álmából.
-Nem kell félned, csak én vagyok-azzal az árny előjön a sötétből és odamegy a lány mellé, aki már egy csöppet sem fél, hiszen tudja ki az illető.
-Mit keresel te itt? Éjszaka van! Mindenki alszik.
-Csak unatkoztam és gondoltam eljövök hozzád…mivel velünk mindig ugyan az történik azért gondoltam te is unatkozol.
-Kurai, az emberek este aludni szoktak. Tudod hogy mikor nálatok világos van akkor mi alszunk.-mondja kissé idegesen a lány.
-Jó, bocsi elfelejtettem..de ha már fent vagy nincs kedved eljönni velem valahová?-próbálkozik tovább.
-Kurai! Aludni akarok! Gyere ide holnap reggel..azaz… akkor nálatok 22 óra lesz… Az úgy neked jó?
-Igen! Tudod hogy nekem mindig jó.
-Akkor most menj!-azzal Hikari visszafeküdt az ágyba-Szia.
-Szia…-s ezzel Kurai elteleportálta magát.
Másnap:
-Anyu! Ma elmegyek itthonról!-eközben Hikari éppen öltözik…-Majd este jövök. Szia!-s kirohant az ajtón.
-Rendben kicsim, de vacsira legyél itthon!
Hikari az ablakon át válaszol.
-Ok!
Hikari éppen hogy kitette a lábát az ajtón éppen ott termett elötte Kurai. Mivel a lány futott így a találkozás rögtön egy eséssel kezdődött.
-Oh, bocsi. Várj segítek-ajánlotta fel Kurai a segítségét
-Semmi baj, jól vagyok-eközben nagy nehezen mind a ketten felálnak, majd Kurai átöleli Hika-t és elteleportálnak. Egy csodaszép helyre érkeznek. Kétoldalt bűvös erdők. Középen egy gyönyörű nagy fa, rózsaszín virágokkal borítva. Leülnek a fa alá és elkezdenek beszélgetni.
Tudni illik hogy Kurai csak félig ember. Egy másik dimenzióban lakik, ahol a többi hozzá hasonló lény él. Nagyjálból ugyan úgy élnek, mint az emberek. Ugyna olyan házakban, családokban. A különbség csak annyi köztünk, hogy kb. 1600 évet le vannak maradva és hosszúkás, nagy fülük van. Kurainak már kiskorában meghaltak a szülei, így egyedül maradt. Mivel rokonlelkek, valószínüleg ezért találkoztak. Mind a ketten olyan embert szeretnek, aki mást szeretnek. Kurai egy csodaszép, rózsaszín hajú lányt szeret, aki nagyon kedves és segítőkész. Hikari pedig egy vele egykorú fiút, akinek szőkés barna haja van és irtóra helyes. Mivel soha nem lehetnek együtt szerelmükkel így egy véletlen folytán egymásra találtak. Szerelem nincs köztük, viszont kölcsönösen segítenek egymásnak abban, hogy elfelejtsék azt, akit szeretnek és új életet kezdhessenek.
A beszélgetésben mind a ketten elaludtak és csak este ébredtek fel.
-Kuraaaai…-ásít egy nagyot Hikari -Haza kééééne mennem…már biztos késő van.
-De hát csak most lesz esteee…-Kurai ásított egy nagyot és felállt.
-Te jó ég! Akkor ez azt jelenti hogy nálunk már reggel van! Nem voltam otthon este. Ezért biztos hogy szobafogságot kapok-Hikari is felkelt és Kurai hazateleportálta a lányt.
-Mikor találkozunk legközelebb?-kérdi Kurai miután megérkeztek.
-Nem tudom. Megérzed hogyha egyedül vagyok. Akkor gyere ide és megint beszélhetünk ^^
-Rendben. Jó éjszakát! Szia
-Kurai reggel van…
-Jah…hupsz…-*vizcsepp*-akkor szia
-Szia…-azzal Kurai eltünt.-Te szent ég! Nekem suli van!-s elkezd rohanni
~Biztos hogy elkések… ebben a hónapban már vagy 10x-re….
A suli végeztével Hikari elmegy a barátnőivel a játszóra.
-Nah és Momo, hogy álsz Butaval?-Kérdezi nagy kíváncsian Sakura.
-Hááát…-Momo vigyorral a száján ezt mondja- Mi lenne?
-Ne játszd meg magad….tudjuk hogy tetszik neked.-Mondja Hikari
-Ez nem is iiiigaz…
-Háhá! Piruuuulsz!!! Most lebuktál!-Mondja Sakura, szokásához híven.
-És ha igen akor mi van?
-Akkor mondd meg neki!
-Dehogy mondok én bármit is!
-Szerintem is mondd el neki-Mondja Hikari, miközben tetteti hogy okos
-De ha meg is mondanám….akkor is…egyáltalán mit mondjak???-Momon látszik hogy egyre feszültebb
-Hát ezt: Figyu, Buta tudod hogy írtóra bejössz nekem?
-Nah kössz, Sakura ez aztán nagy 5let!-hirtelen rossz előérzete támad Momonak- Várjatok…Nektek nincs olyan érzésetek mintha…valaki figyelne?-kérdi még feszültebben
-Engem mindig figyelnek…-mondja magának halkan Hikari
-Tessék?-Kérdi Momo
-Semmi, semmi…
-Nah jó asszem én megyek… még le kell vinnem a kutyát és beszélnem kell Kagével. Momo,ne hidd azt hogy ezzel befejeztük! Majd holnap megbeszéljük!
-Oké, oké…
-Helyes. Akkor holnap az Évzárón! Sziasztok!-köszönt Sakura és elment
-Huh….véééégre….-örült Hikari
-Egy idő után már fárasztó…
-Tudom, de nagyon jó fej.
Közben elindulnak ketten haza, mivel Momonak még mindig rossz érzése van. Útközebn összefutnak Butaval.
-Nézd, Momo!
-Mit?
-Ott van Buta!!! Gyerünk menj oda hozzá! Egyedül van.-mondja izgatottan Hikari
-De de de de de…
Momonak meg se kellett szólalnia, Hikari azonnal odavonszolta Momot Buta mellé.
-Szia Buta!-Köszön elsőként Hikari.
-Sziasztok lányok.
-Sz..i…a…
-Oh nekem sajnos sietenem kell! Momo te nyugodtan maradj itt! Majd este beszélünk. Szia.-s egy gyors mozdulattal Hikari már el is tünt, és otthagyta Momot Butaval.
~Óóóó….Hikari ha egyszer elkaplak….-gondolja Momo
Hikari nagy boldogan elindul haza felé, de hirtelen neki is rossz érzése támad. Körbenéz….sehol senki. Kicsit sűrűbbre veszi a lépteit.
~Már csak egy sarok, és otthon vagyok…-gondolja magában Hikari
Hirtelen egy fekete köpenyes alak lép elé. Megfogja és hirtelen eltünnek.
-Ki vagy te?-kérdezi Hikari miután felébredt egy szobában
-Az apád küldött…
~Nah már megint….
-Csak azt nem értem hogy miért kell neki fekete köpenyes alakokkal “elraboltatnia”…miért nem ő jön ide?
-Mert a király nagyon elfoglalt. De ezt te is tudod nagyon jól.
-De legalább egyszer az életben jöjjön ide, ha valamit akar.
-Hercegnő! Nem vitázni jöttem ide! Csak a király azt üzeni, hogy…-hirtelen Hikari közbeszól
-…azt üzeni hogy ne szeressek halandót, ne csináljak semmit se csak éljek itt. És mikor majd kedve tartja akkor visszahív engem blablabla…
-Ezt vegye komolyan!
-De miért mindig csak ezt üzeni….már nagyon unom…-mondja unott hangon Hikari-és mi lesz ha szeretek valakit??? Megölet?-mondja feldúltan
-Hercegnő, tudja hogy mik a szabályok! Az apja nem tehet róla, hogy az ősei ezeket a törvényeket alkották. Most viszont mennem kell, mivel átadtam az üzenetet. Viszlát, hercegnő!-s ezzel eltünt
Hirtelen eltünnek a falak és Hikari az utcán találja magát. Még jó hogy ő ezt már megszokta…
-Wáááá….-mérgelődik-nem igaz hogy nem tudna valami mást mondani…. például hogy: Hogy vagy kislányom? Jól érzed magad? vagy valami hasonlót!!-miközbne mérgelődik elindul hazafelé. Otthon nagy meglepetés fogja várni amiről ő nem is tud….
Miután hazaért megengedte magának a habfürdőt, gondolta, elég fárasztó volt ez a nap, megérdemel egy kis pihenést. Éppen száll be a vízbe mikor hirtelen valaki kinyitja a fürdőszoba ajtót.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
-Hupsz…bocsi…-Kurai volt az…
-Te meg mi a f…
-Igen, pont azt keresek itt.-megelőzi Hikarit mielött befejezné a mondatát.
-De m….
-Megyek már, megyek….-és kiment a fürdőből
Hikari gyorsan magára kapott valamit, eközben 2x elesett a vizes padlón és 1x pedig bevágta a fejét szekrénybe. Nagy nehezen sikerült még egyben kimennie a fürdőből. Kurai a nappaliban várta.
-Szóval…mit keresel itt?-kérdőre vonja Kurait.
-Azt mondtad hogyha egyedül vagy jöhetek. Egyedül voltál.
-De nem ennyire egyedülre gondoltam!
-Jól van, már bocsánatot kértem…
-Pfff….-Lehuppan a kanapára
-Meg még arra is gondoltam…-kis szünetet hagy- hogy mivel holnap Évzáród van ezért talán…elmehetnék megnézni…-mondja visszafogttan
-Hát…talán nem fognak kiszúrni egy hosszú fülű embert a tömegben-mondja gúnyosan
-És ha felmennék a tetőre? Azt csak nem veszik észre.
-Mondjuk ez igaz. Akkor holnap 17kor kezdődik az ünnepség. Akkor reggel 4:45kor indulj el. És keress egy olyna helyet ahol nem látnak. Utána pedig majd este beszélünk. Jó?
-Tökéletes! Akkor holnap! Szia-s ismét eltünt
~Hát ez gyors volt…
Mivel Kurai elment, beült a kádba, lefürdött és előkészítette a ruháját a holnapi napra. Holnap lesz az Évzáró és mivel Hikari szerelme most ballag, ezért már most nagyon szomorú volt. Viszont mikor a fiú közelében van akkor mindig apja szavai jutnak az eszébe: Ne szeress halandót! Hikari ezzel a gondolattal aludt el.
A szerelem örök 2. rész
Az Évzáró napján:
Kivételesen Hikari időben ébredt és még jól is ért be…2 órával kezdés elött…^^’ Viszont már ott voltak Hikari barátnői. Momo azonnal Hikari nyakába ugrott és csak ennyit mondott: Köszi köszi köszi!! Ezt persze se Hikari, se Sakura nem értette.Miután sikerült lecibálni Momot Sakura rögtön kifagatta:
-Tényleg???
-Aha-válaszolt Momo nagy boldogan-és még egyszer köszi Hika! Ha akkor nem viszel oda hozzá, jobban mondva cibálsz hozzá, akkor soha nem jövök vele össze!
-Nincs mit. Tudtam hogy mit kell tennem-Jól kihuzza magát. Erre mindenki elkezd nevetni. Gyorsan telik az idő, máris 17 óra van. Mindenki nagyon izgatott, de főleg Hika. Tudja hogy Kurai valahol majd figyeli és Kazoku is ott lesz. (Csak úgy mondom hogy Kazokuba szerelmes Hika) Csöngettek. Elindult a zene. Ez azt jelenti hogy mindenki a fal mellé áll, és várja hogy a ballagó diákok elmenjenek mellettük. ( ez olyasmi tiszteletadás a ballgóknak) A lány hirtelen meglátja Kazokut. Nagy nehezen sikerült kibírnia sírás nélkül. Viszont most jön a java! Maga a Ballagás. Mire minden egyes diák végigmondja amit akar addigra lemegy a nap. Kazoku jön. Hikari nem bírja tovább.Hirtelen elrohan az udvar hátsó kertjébe. Ott sír. Miután vége van a Ballagásnak, mindenki bemegy a saját termébe, hogy megkapja a bizonyítványát. Kazoku nem így tesz, hanem (mivel látta a dobógó tetejéről Hika-t) Hikari után megy. Hika éppen az osztály által készített kert elött térdel, és csak sír. Kazoku mögé lép és hirtelen megszólal:
-Mi a baj? Esetleg segíthetek?-kérdi Kazoku
-Ne…kérlek menj innen…nem szabad beszélnünk…nem szabad hogy lássalak…menj el…-mondja szinte már könyörögve Hika
-Nem megyek el, ameddig meg nem mondod hogy mi a baj. Szeretnék segíteni neked.
Hika hirtelen feláll és átöleli Kazokut.
-Hüpp..hüpp..én csak….annyit szeretnék mondani..hogy….-mondja félénken miközben próbálja könnyeit vissztartani.-Szeretlek!
Erre a szóra Kazoku átüleli Hikarit. Hirtelen minden megfagy….a levegő…az emberek….az állatok…minden, kivéve Kazokut és Hikat. Minden sötétbe burkolódzik és egy nagy,fekete árny jelenik meg a semmiből. A király az s így szól:
-Én szóltám, leányom, hogy ne szeress halandóba. Ezért most mind a ketten megbűnhödtök!
A ködből két óriási kéz jön elő. Az egyik elkapja Kazokut a másik pedig Hikarit.
-Apám! Kérlek ne bántsd őt! Ő nem tehet semmiről!-mondja sírva Hika
A király mintha ezt meg se hallotta volna,hirtelen a földhöz vágja Kazot.
-Neeee!!!-üvölti torka szakadtából Hikari
Nem kellett több a királynak Hikat is a fölhöz vágta.
-Áááááá….-Hika a földbe csapódik.
-Ne bántsd őt!-szólalt meg egy hang
-Te meg ki vagy hogy engem kérdőre vonj?-kérdezi felháborodottan a király.
-Én Kurai vagyok, Sukunai királyság trónörököse. Hagyd békén a lányt és a fiút is!
-Trónörökös?-kérdi Hikari bágyadtan
-Emlékszel, hogy mikor tegnap beszéltünk, gyorsan elmentem? Hívattak engem.Nagy botrány volt, mivel eltünt a “trónörökös”. Vagyis csak elvben volt trónörökös. Magától szökött el, mert elege volt a felfordulásból és az is kiderült hogy nem ő az igaza utód. Egy csomó nyomozgatás után kiderült hogy összecserélték a csecsemőket. Majd ismét egy csomó nyomozgatás, és rájöttek ki az igazi utód. Én vagyok az! Mindent elmeséltek pontról pontra. És hogyha az ember belegondol igaz is csak….-hirtelen Kurai szavába vágnak
-Nem érdekel ki vagy te, és mit akarsz, mind a 2-en meg fognak bűnhődni azért, amit tettek!-majd hirtelen előnyúlik még egy kéz, s megragadja Kurait. A másik 2 kéz pedig Kazokut és Hikarit. Ismét a földhöz vágja őket. Kazoku elájul.
-Kazoku!!! Hallassz engem?? Kazoku!!!-ébresztgeti Hika
-Úgysem kel fel többet *gonosz kacaj*-mondja Hika apja
-NEEEEEEE!!!!-üvölti Hikari miközben sír
Ez idő alatt Kurai kardjával megtámadja a királyt. A király félredobja Kurait.
-Azt hitted meg tudsz ölni? Úgy sem fog sikerülni!
-Dehogynem….-szólalt meg Hikari, s azzal hirtelen szárnyai nőttek és Kurai kardjával elindult apja felé.
-Megölted a szerelmem, most én is végzek veled!-üvöltötte. Dühvel teli arcán látszott hogy minden komolyan gondol. Szárnyával csapdosva elindult apja felé. A kard épphogy elérné a királyt hirtelen köddé válik. Ismét minden él,mozog. A sötét köd eltűnik.
-Mi történt?-kérdezi Kurai, aki az esés következtében elájult.
-Kazoku!!!-futott Hikari Kazo felé-Ne! Mentőt kell hívni! Gyorsan!-s ahogy ezt kimondta azonnal el is futott hogy telefont kerssen és szóljon a többieknek.
~Ezek szerint én felesleges vagyok itt….-Mondta Kurai s azzal elteleportált.
A szerelem örök 3. rész
3 hónappal ezelött…
Vége van a sulinak, ismét hétvége jön. Egy lány megy egyedül hazafelé. Hirtelen meglátja szerelmét.
~Jaj…már megint elkezdett jobban verni a szívem…ennek nem lesz így jó vége..
Hirtelen a fiú átfut az úton. Éppen akkor jön egy kocsi. Fékez.
-Kazokuuu!-Fut oda rögtön a lány. A járókelők közül is sokan odafutottak a fiúhoz. Az egyik ember mentőt hív.
-Jaj..a…kezem..-mondja akadozva Kazoku
-Ne mozogj mindjárt itt a mentő-mondja az egyik ember
Pár perc múlva meg is érkezik a mentőautó. Ott helyben ki is vizsgálják a fiút, hátha valami súlyos sérülése van.
-Semmi komoly…csak eltörött a karod. De azért még beviszünk a kórházba, hátha van valami belső sérülésed…-mondja az egyik orvos
-Rendben…egy pillanat! Hikari, légyszi gyere ide.-Hikarinak a szíve egyre gyorsabban ver…-Itt a telefonom. Légyszives hívd fel a szüleimet.
-Oké…-mondja kicsit félénken
-Köszi-berakták Kazot a kocsiba és elmentek a kórházba.
1 óra múlva már az egész család és Hikari is a kórházban volt. Kijön az ajtón az orvos és Kazoku.
-Jó napot. Önök a fiú szülei-szólal meg az orvos és Kazoku szülei felé fordul.
-Igen mi vagyunk.-mondja az anyja
-Jó hírem van. Semmi komoly sérülést nem szenvedett a fiúk, csak a karja törött el. Pár hónapig gipszben lesz.
-Oh köszönjük. Ez nagyon jó hír-s Kazoku anyja átöleli a fiát.
Megérkezik a rendőrség is.
-Jó napot! A rendőrségtől jöttünk. Kívánnak feljelentést tenni azért, mert elütötték a fiúkat?
-Ig…-mondja az apa
-Nem szeretnénk…köszönjük…-szól közbe Kazoku, aki tudja jól, hogy ő miatta történt ezt és nem a kocsis hibája miatt.
-Tényleg?-kérdi az apja
-Igen apa, tényleg…
-Akkor viszont látásra és további kellemes napot kivánok!-s azzal a rendőr elment.
Hirtelen mindenki Hikari felé fordul, aki eddig meg sem szólalt
-Hazavigyünk?-kérdezi Kazoku apja
-Nem kell köszönöm…a közelben lakok…majd hazamegyek egyedül… Viszlát-Hikari ahogy ezt kimondta azonnal elfutott. Meg se várta hogy mit mondanak erre Kazoku szülei.
Hikari csak futott és futott, no meg persze futott. Hirtelen elötte terem egy fekete csukjás alak. Elkapja és elteleportálja egy sötét szobába.
-Ki vagy te???-kérdi ilyedten Hikari
-Az apád küldött…-mondja az alak
-Az apám?
-Igen, ő.-mondja határozottan az alak-Kazan vagyok, apád egyik embere.
-Oh..így minden más….
-Apád azt üzeni hogy NE szeress halandóba, mert azt tiltja a törvény.
-Tudom hogy tiltja, de én nem vagyok szerelmes….-mondja kicsit halkan..
-Ha te mondod…én csak az üzenetet adtam át.-megfoglya Hika kezét és azzal visszaviszi oda, ahonnan elhozta.
-Majd még tal..á..l..k…o..z..u..n..k-egyre hallkabban lehetett hallani a hangot, és egyszer csak eltünt.
~Én akkor sem vagyok szerelmes! Kikérem magamnak!-mérgelődik Hika miközben hazafelé ment.
Hikari csak késő ester ér haza. Útközben egy csomó dologra rájött. Mintpéldául arra, hogy ő tényleg szereti Kazokut. Mivel itt a hétvége, gondolta nem fekszik le olyan korán, ezért keresett valami romantikus filmet,csinált popcornt és leült nézni a filmet.
-Oh, Huanita! Úgy szeretlek téged mint…-hallatszott a Tv-ből.
-Jaj, istenem kérd már meg a kezét, minek ez a sok hülye szöveg!-mondja Hikari
-Szerintem nem foglya megkérni a kezét….-szólalt meg egy alak mögötte
-De megfogja….tuti biztos…-ekkor hirtelen Hikari feleszmél, hogy valaki van mögötte…Hirtelen feláll és a háta mögé néz-Te meg ki vagy??? És hogy jutottál ide be? Válaszolj, vagy különben leütlek-s mikor ezt mondta leszedte lábáról a papucsot és elkezdett hadonászni vele( ^^’ ).
-Te látsz engem?-kérdi az alak
-Én egy fekete pacát látok a sötétben, aki beszél! Gyere elő!
-Nyugi, nyugi nem bántalak…tedd le azt a béna papucsot….
-O..o..o..ké…-mondja kicsit félve, s leteszi a papucsot.
Hirtelen előbújik a sötétből egy hosszú fülü, ember szerű lény.
-Te meg micsoda vagy?-kérdi Hikari miközben kigúvadt szemekkel nézi a lényt.
-Egy Sukunai….jobban mondva emberi nyelven, egy ember akinek furi fülei vannak…-mondja okoskodóan
-Hát…tényleg olyan vagy mint egy ember, ez nem vitás. De a ruhád…
-A tied se sokkal jobb-s rámutat Hikari kék hálóingére
-Pfff…Nem akarsz leülni?
-De….-s leül a Hikarival szembeni székre.
-És te hogy kerültél ide?-Kérdi Hikari, aki már egy csöppet sem fél, inkább kíváncsi
-Ide teleportáltam. Éreztem egy egyedül vagy és már úgyis régóta figyellek.
~Miért mindig engem figyelnek…
-Meg persze… Hasonlóak vagyunk.
-Te?? Meg én?? Ha te mondod-mondja furán Hikari
-Igen. Mind a ketten olyan embert szeretünk, aki mást szeret.
-De jó tudni h akit szeretek, az mást szeret…-mondja kicsit lelombozódva Hikari
-Nah, de nézzük a jobbik oldalát! Mostmár bármikor beszélgethetünk ^^-éde vigyorra nyitja a száját
-Senki nem fog hülyének nézni hogy egy hosszú fülü emberrel beszélgetek….de mind1…
-Majd megoldjuk… Tényleg! Mutassak neked egy csodaszép helyet?
-Hálóingben?
-Aha.-mondja határozottan.
-Oké, de ugye nem fog fájni?
-Dehogy fog!-Azzal megfogta Hikarit és elteleportálta egy csodás helyre (amit az előző részben leírtam).
-Húúha! Ez…nagyon szép…
-Tudom, mindig ide járok amikor szomorú vagyok, mert ez a hely megnyugtat…
-Jah küldönben a nevem Hikari, Hikari Hoshi.
-Én Kurai vagyok. Csak simán. Kurai.
Elindulnak a fa alá, és hosszas beszélgetésbe kezdenek. Csak teltek az órák, ők ezt észre sem vették. Hikari mindent elmond Kazokuról, azt hogy milyen helyes, kedves, és megértő. Kurai is nagyjálból ugyna ezeket mondta el a saját szerelméről, csak sokkal de sokkal hosszabban. Mind a ketten álomba merülnek a beszélgetésben.
Másnap reggel mind a ketten jól ébredtek.
-Jó reggelt, Hikari.
-Neked is Kurai.
Kurai átölelte Hikarit és visszateleportálta a nappaliba. Ott már este volt. Kurai mielött elment csak ennyit mondott:
-Majd még találkozunk. Ígérem!- s ismét eltünt
-Igen, remélem….-mondja Hikari kedves mosollyan.
A szerelem örök 4. rész
A jelenben
Ismét Hikari szobájában vagyunk. Hikari az ágy fekszik….sír…
-Mondd, miért kellett megölnöd??? Mondd miért???-megfogja a hozzá legközelebb lévő tárgyat is eldobja. Ez a tárgy éppen egy kép volt róla és Kazokuról, amit maga készítette. Valaki kopogtat.
-Kicsim, tényleg nem kérsz semmit?-kérdi Hikari anyukája
-Nem!-üvölti. Az anyja elment és csak magában megjegyezte hogy attól, hogy még ő is csak egy “inas”, és nem az igazi anyja, attól még nagyon félti a lányt.
A lány csak sírt és sírt, lassan teltek számára a napok, és napról napra csak szomorúbb, és szomorúbb lett. Valaki ismét kopogtat.
-Anyu, mondtam hogy hagyj békén!-mondja alig hallhatóan, miközben a fejére szorítja a pánát. Az a valaki belép az ajtón. A lánynak hirtelen átsuhan az agyán egy gondolat. Kurait a csata óta nem is látta.
-Kurai? Te vagy az?-kérdi vidámnak nevezhető hangon
-Az apád küldött….-mondja a hang. Miután ezt meghallotta Hika megfogta a papucsát és hozzávágta az emberhez, aki elötte állt.
-Nem érdekel se az apám, se semmi, és elegem van hogy mindig ilyen hülye ruhába jössz és mindig csak ezt mondod!-mondja mérgelődve
-Ne rajtam éld ki a dühödet. Én csak azt teszem amit kérnek tőlem.-azzal megfogta a papucsot és visszadobta Hikari fejére.
-Aúú…. Ez most mire volt jó?
-Csak jólesett…hehe…-mondja kacagva Kaza
-Kaza! Azt hittem megint az a másik féllótás….-eközben Kaza leül az ágyra és leveszi a fejéről a csukját.-és mi járatban vagy itt?
-Hát….az apá…
-..m küldött, ezt tudom….de ha megint az hogy ne szeressek halandót, akkor inkább ne is mondd.-mondja Hika
-Most kivételesen nem ezt üzeni-mondja vigyorral a száján
-Hanem?-Hika egyre kíváncsibb lesz…
-Haneeeeem….azééééért….-Kaza azért is, direkt beszél lassan. :)
-Naaa mondd már el!-kérleli Hika
-Jól van, jól van…cs ak azért küldött meeeeert….-folytatja :P
-Kaza!
-Oké, szóval azért, mert az üzeni, hogy jó lenne neked, hogyha találnál magadnak egy férjet.-mondja teljesen nyugodtan Kaza
-Miiii??? Férjet??? De hát eddig azt mondogatta hogy ne legyek szerelmes halandóba!-mondja ingerülten
-Hát nem is azt mondja hogy halandó férjet keress….
-De ez a Föld! Itt nincs más! Csak halandó emberek!
-Nah nekem mennem kell. Gondolkozz el ezen a halandósdin! Szia!
-Na, de….hééé….várjál…-de ezt már Kaza nem hallotta mert eltünt.
~Na csodás! Hogy keressek itt magamnak egy nem halandó embert??? Pfff…
Pár óra gondolkozás után, Hikari rá is jött a titokra. Kurai! Kurai nem halandó, nagyon jóban vannak, és méghozzá ő is királyi vér!
Hikari hívta Kurait, de nem válaszolt. Kezdett aggódni, mivel nem tudta hogy mi történhetett vele. Ismét csak teltek a napok, és Hikari hívására Kurai még mindig nem válaszolt. Hirtelen Hikanak támad egy 5lete.
-Kaza! Kaza! Légyszives gyere ide! Kaza!-pár perc múlva Kaza meg is érkezik
-Szia. Miért hívtál ide?-kérdi
-Szia. Szóval…van egy 5letem arra, hogy hogyan találjak magamnak férjet.
-És gondolom ebben nekem is segítenem kell…-mondta unottan…
-Igen! Szóval, csak annyi lenne a feladatod, hogy elmész a Sukunaikhoz, és megmondod a trónörkösnek, hogy várok rá hogy jöjjön ide.
-Sukunai??? Ennél jobbat nem találtál? Legalább valami nem furán kinéző valakit kerestél volna….mint például é….-de inkább nem fejezi be a mondatot.
-Nem érdekel! Én vele szeretnék beszélni. Meg tudod oldani? A kedvemért? Légyszi!!-*nagy szemmek nézi Kazat*
-Óóóóó…jól van rendben…-mondja majd sóhajt egyet.
-Kösziiii-mondja vidáman Hikari
-Akkor 1 hét múlva visszajövök és megmondom hogy mit üzent.
-Rendben. Várlak! Szia.
-Szia…-s ezzel eltünt
1 Hét múlva
Hikari ezidő alatt annyira el volt foglalva azzal hogy Kurait megtalálja, hogy már el is felejtette Kazokut. Hirtelen betoppan Kaza a házba.
-Hika? Itthon vagy?-kérdi
-Igen. Itt vagyok!-Majd Kaza elindul a nappali felé.
-Nah, milyen híreid vannak?-kérdi kíváncsian
-Hát, semmi jó….-s ezzel belekezd történetébe-elindultam Sukunai felé, viszont még oda el sem jutottam. Már a város elött 15 km-re meg kellett állnom, mert olyan erős volt a fekete köd és felhő. Alig lehetett levegőt kapni. Aztán elindultam visszafele. Útközben találkoztam pár emberrel, mindegyiket megkérdeztem, hogy mi történt Sukunaiban. Mindegyik ugyna azt mondta: A trónörökös bezárkózott a szobájába, és nem akart kijönni. Aztán valamilyen oknál fogva elkezdte őt körülvenni a sötétség, és szó szerint elnyelte őt. Majd ezek után végzett az egész várossal, beleértve a szüleit is. Csak pár ember menekült meg, azok is a falu szélén laktak. Senki sem tudja hogy mi ütött a fiúba. Egyesek szerint felzaklatta az hogy kiderült ő lesz a király. Másik szerint valami teljesen más oka van. Őszintén szólva nekem semmi 5letem sincs.
-Te szent ég…..Kurai….-Hikarit hirtelen elfogta a félelem és az aggódás-Kaza! Vigyél el engem Sukunaiba!
-De hát én sem tudtam oda eljutni. Akkor te hogy fogsz?
-Ismerem a herceget! Nem tudom mi lehet a baja, de ő mindig segített nekem, ezért én is fogok neki!-Hika megfota Kaza kezét és ezt mondta-Gyerünk, indulás!
Kaza nem tehetett mást, hiszen ő mégiscsak Hikari egyik védelmezője, és azt kell tennie amit ő kér. Így hát csak ennyit mondott:
-Rendben….-monda halkan Kaza-de azért tudd meg, nem szeretném ha valami bajod esne….-eközben Kaza nagyon zavarban volt, viszont gyorsan elteleportálta Hikarit oda ahová kérte, s ő azonnal el is tünt, miután megérkeztek.
~Mi ütött Kazaba?-kérdezte magától Hikari miután Kaza hirtelen eltünt-Nah mind1, majd késöbb megkérdezem tőle. Most meg kell keresnem Kurait!
Hikari csak ment, ment, hegyeken völgyenek meg még sok hülye helyen át. (Nem írom le mert úgyis tudjátok a felét, annak ahol járt XD). Egyszer csak megérkezett arra helyre amiről Kaza mesélt. Már ott alíg lehetett levegőt venni, pont úgy ahogy Kaza mondta,Hikari tudta, hogy tovább kell mennie, és meg kell mentenie Kurait.Már csak 5 km-re volt a palota. Hikari egyszer csak felemli a kezét és mondd valamit. Valamit, más nyelven. Aztán hirtelen elkezdett a köd eltünni. Nem teljesen, de már nagyjálból lehetett látni, és már látszott a kastély is. Hika újra kapott rendesen levegőt.
~Huh…ez meg mi volt…-kérdezte magától Hika meglepődötten. Hika ezek után ismét ment tovább. Ment, ment, ment,ment……meg még sokáig ment…
Hika megérkezett a várhoz. Az ajtó tárva nyitva volt. Hirtelen egy alak jelenik meg elötte.
-Ki vagy te?-kérdezi mély hangon az alak
-Hi…-Hika megakadt.
~Valahogyna ki kéne cselezni ezt az őrt.-gondolja
-Sukunai birodalom hercegnője! Szeretnék találkozni a férjemmel!-mondja határozottan
-Kurai hercegnek nincs senkije! Távozz, idegen!-mondja a mély hangú
-A nevem Hikari!-ahogy ezt Hika kimondta az alak eltünt és a vár újra ugyan olyan volt mint régen. Megjelenik elötte Kurai,feket csukjás ruhában.
~Már megint ez a ruha….gondolja Hika
-Hika….segít…s…-mondja. Kurai körül feket füst lett. Kurai rátámadott Hikarira. Megfogta a nyakánál és a falhoz nyomta.
-Most meghalsz!-mondja egy hang Kuraiból.
~Ez nem Kurai! Valaki megszálta őt!-Hika hasba rúgja Kurait és elugrik. Nem tudjuk mi oknál fogva, de Hikarinak hirtelen szárnyai nőttek. Felsuhant a levegőbe és megpróbálta onnan megtámadni Kurait. Hikarinak csodaszép angyal szárnyai nőttek. De volt a szárnyán egyetlen egy toll, ami nem fehér, hanem fekete volt. Kurainak is szárnyai nőttek. Neki viszont feketék. Elkezdtek a levegőben csatázni. Hikari hirtelen megfogta Kurai kezét és elteleportálta magukat arra a helyre, ahová Kurai először vittel el őt. Ott folytatták a csatát. Egy perc alatt minden egyes növény elhervadt. A nap eltünt a fekete felhők között.
~Hogyan segítsek! Mondd hogyan….-gondolkodott Hika miközben harcolt. Hirtelen valami az eszébe jutott. Kuraival akkor találkozott először mikor egy romantikus filmet nézet…-Igen! Ez lesz a kulcs!-Hirtelen odahajol Kuraihoz és megcsókolja. Mind a kettejük szárnya eltűnik, a virágok újra szépek és a nap is ismét süt. Ezután mind a ketten elájulnak és a földre zuhannak….
Pár óra múlva mind a 2-en felébrednek.
-Tudtam hogy rá fogsz jönni a titokra….-mondta Kurai
-Én pedig tudtam, hogy ez lesz a megoldás-mondja majd ismét odahajol Kuraihoz és megcsókolja.
-Ezt most miért kaptam?-kérdi Kurai
-Mert rájöttem kit szeretek igazán. Téged.-mondta. Erre a szóra Kurai átölelte Hikát és csak enyit mondott
-Én is szeretlek téged, Hikari.
Ezek után visszamentek mind a ketten Sukunaiba és együtt újraépítették a várost. Ezek után két királyságot egyesítettek. Sukunait és Hikari királyságát, amit attól a napotól kapot meg, amikor bejelentette, hogy megvan a férje. És ezek után Hikari és Kurai együtt uralkodtak az új, nagy királyságon. De egy nap….
A szerelem örök 5. rész
De egy nap háború tört ki királyságban. Az emberek egy kis csoportja ellenállást szervezett a király (azaz Kurai) ellen. A háború kezdett eldőlni, a királyság a vesztébe rohan. Kurainak egyetlen lehetősége maradt. Fel kell adnia magát, viszont előtte Hikarit meg kell mentenie. Nem akarta, hogy ő is úgy végezze mint ő. Így Hikarit visszaküldte a Földre:
-Kurai, én nem foglak itt hagyni! Harcolok veled ha kell!-mondta lassan sírva Hikari
-De ell kell menned! Nincs más választásunk….-válaszolta Kurai, majd egy varázsige kántálása közben kilökte Hikarit az erkélyen. Hikari nem mondott semmit, mivel a varázsige hatására elájult. Csak zuhant a felhők között, míg egyszer csak mintha megnyíltak volna a felhők, s Hikari eltűnt benne.
-Hikari….sajnálom…-mondta Kurai, és egy kis könnycsepp hullott le az arcán.
Már a Földön járunk. Hikari az utcán ébred, és nem emlékszik rá hogyan is került oda. Egy járókelő segíti fel:
-Jól vagy?
-Igen…azthiszem….-válaszolta Hikari, miközben egy kicsit ide oda táncikált
-Biztosan jól vagy? Ne kísérjelek haza?-ajánlotta fel a járókelő
-Mondanám azt hogy igen, csak éppen nem emlékszek arra, hogy hol….-ekkor Hikarinak egy emléke tért vissza-csak a buszmegállóig kísérj el. Utána az pont a házam előtt tesz le. A járókelő el is kísérte a buszmegállóig, majd elment. Hikari a buszon ülve gondolkozott.
~Hogyan kerültem én ide, és honnan tudtam meg hirtelen, hogy hol lakok?
Egész úton ezen gondolkozott, míg aztán haza nem ért. A házban nem lakott senki, Hikari viszont mégis tudta, hol van a pótkulcs. Bement a házba, és hirtelen egy csomó emlék jutott az eszébe. Eszébe jutott az iskola, a barátnői, és érdekes módon Kazoku is….és az is, hogy meghalt, de hogy miért és hogyan az már nem. Porosnak tűnt a ház, így gyorsan nekiállt és rendbe rakta. Utána arra gondolt, hogy felhívja Sakura-t.
*Beep bee beep beep*
-Hallo?
-Szia Sakura, Hikari vagyok.
-Hikari! Végre hogy jelentkezel. Egész nyáron téged hívogattunk Momoval! Azt hittük már megölted magad, mert Kazoku meghalt….-Sakura hangja egyre hallkabb lett…
-Ömm…bocsi, csak tudod egész nyáron el foltam fogalva. Különben hogy vagy?
-Én köszi jól. De ugye holnap jössz az évnyitóra? De ha olyan elfoglalt vagy….-mondta gúnyos hangon
-Nyugi, megyek. 100% hogy ott leszek.-válaszolta Hika vidáman
-Rendben, megnyugodtam….
-Oké, akkor holnap találkozunk! Szia!
-Szia!-majd letették a kagylót.
Másnap, az évnyitón:
Hikariiiiii!-rohant hozzá Momo és Sakura
-Hiiiiikariiii-mondta ismét Momo-azt hittünk már meghaltál…(O.o”")
-De mint látod, élek és virulok-mondta nagy vigyorral a száján. A nagy ülelkezés után mindenki bement a termekbe. Nagy unalmak között túlélték a 4 órát, majd azonnal elindultak haza. Jobban mondva mindenki, kivéve Hikarit. Valamiért úgy érezte, muszálj kimennie az iskola udvarára. Az udvaron lévő kerthez ment, amit még anno az ő osztálya készített. Nem tudta miért, de a kis kertecske nagy melegséget árasztott. Kigazolta a kertet, meglocsolta a növényeket. Locsolás közben érdekes motívum jelet meg a földben. Egy kavicsokból kirakott szív volt az.
~Kazoku….miért te jutsz itt mindig az eszembe?
Hikari miután hazaért, úgy döntött, hogy egy nagy forró fürdő közben elmélkedik tovább. A meleg vízben ülve egyre több és több emléke tért vissza. A vízből való kiszállás nem volt éppen akadálymentes. 2x elesett a vízes padlón, egyszer pedig beverte a fejét a szekrénybe. A szekrényes ütés után eszébe jutott Kurai. S hirtelen minden, amit eddig elefelejtett. Hogy Kurai a Földre küldte, hogy igazándiból kit szeret, és az elmúlt hónapok eseményei.
~Kurai…miért küldtél te engemet ide? Nem akarlak elveszíteni…-Hikari a vízes testével a földre esett. Csak sírt és sírt, több órán kerezstül.
~Kazan!!!!-eszmélt fel Hikari
-Kazan!!! Gyere ide, kérlek! Kazan!-kiabálta Hikari. Egy árny jelenik meg Hikari mögött.
-Hikari….az apád küldött, és azt üzeni ne szeress halandóba….
-Kazan, most nagyon nem vagyok vicces kedvemben-mondta Hika, akinek vörös volt a feje a sok sírástól.
-Csak gondoltam megpróbálom-mondta, majd levette a fejéről a csuklyát.
-Kazan! Kurai hogy van? Ugye jól van? Mondd hogy jól van!-majd Hikairból ismét előtört a sírás
-Sajnálom hercegnő…
-Neeeem! Ugye nem hallt meg?
-Nem, nem azt akartam mondani. Hanem hogy nem tudok róla semmit…-mondta Kazan kissé unottan
-Hogy-hogy? Hát nem te vagy a védelmezője Kazan?-kérdezte meglepődve Hikari
-Hát…úgy is volt egy ideig…de aztán…hát ömm…elmentem…-mondta egy kicsit szégyelve magát
-Oh értem…nem kérdezem meg, miért mentél el, ha nem baj…most az érdekel, hogy van Kurai.
-Elmegyek, és megkeresem neked!-ajánlotta fel Kazan
-Komolyan? Megtennéd értem Kazan?
-Hááát…igen, de csak érted….-mondta elpirulva Kazan
-Jajjj, nagyon szeretlek Kazan!-válaszolta Hikari, majd Kazan arcára nyomott egy puszit-Kazan….miért lett ilyen vörös a fejed?
-Hát…ömm…mindegy…most….akkor megyek….szia…-azzal gyorsan el is tűnt
~Hm…jó tudni, hogy ő semmit sem változott-Hikari mobilja ekkor megszólalt
*Beep beep beep beep*
-Hallo?
-Hali Hikari, Sakura vagyok.
-Szia Sakura!
-Most néztem meg, mikor lesz az őszi AnimeCon. Momo azt mondta biztos hogy jön. Én is tuti megyek, és jön velünk Kaze is.
-Szuper. Én tuti hogy megyek.-monta szipogva Hikari, mivel a sírástól még mindig egy kicsit vörös volt a feje.
-Okés, akkor holnap elmegyek, és megveszem a jegyeket!
-Rendben.-mondta egy kicsit furin még mindig
-Akkor csak ennyi lett volna. Szióóóó Hikari-chan!
-Szia Sakura….-ezzel letett a telefont.
~Nem tudom, hogy hol van Kurai…viszont végre eljön Kaze is, és Sakura bemutatja nekünk. Legalább 1 jó hír a mai napon…-gondolta Hikari és elindult, hogy felöltözzön, és lefeküdjön aludni. Az ágyban ismét sírni kezdett, és a sírással aludt el.
A szerelem örök 6. rész
Másnap Hikari fáradtan indult el az iskolába, mivel az este nem aludt sokat. Útközben elhatározta, hogy nem fog egész nap Kurai-ra gondolni, hanem megpróbál vidám lenni, és jól szórakozni a barátnőivel. Gondolatait Momo tüntette el:
- Hikariiiii!- üvöltötte Momo
-Ömm…szia Momo….-mondta egy ásítás után Hikari
-Nah, hogy vagy? Látom nem sokat aludtál az este.
-Hát igen, egy kicsit álmos vagyok….nem tudtam aludni az este….
-Tényleg, Sakura téged is felhívott a Con miatt?
-Azt hiszem…..igen….-gondolkodott el Hikari, aztán eszébe jutott, hogy az este felhívta Sakura őt. Ekkor eszébe jutott Kaze.-Igen, felhívott, mesélte, hogy Kaze is jönni fog.
-Aham, én már nagyon várom! Már annyit áradozott róla Sakura, hogy már engem is nagyon érdekel, hogy hogy is néz ki!
-Igen,engem is nagyon érdekel!-Mondta, miközben egy kicsit boldogabbnak érezte magát.
Az iskola most is, mint mindig unalmasan telt a lányok számára. Csak ültek az unalmasabbnál unalmasabb órákon, szünetekben mindenki a vakációról beszélgetett. Hikari nem túl sok dolgot tudott mesélni, főleg mivel neki ott, Sukunai-ban , fél év telt el, míg itt a Földön, csak 3 hónap. Meg persze senkinek sem akarta elmesélni Kurai-t, meg az egész történetet. Ők csak sima emberek, nem igazán fognák fel a dolgot, gondolta Hikari. Iskola után mindenki elindult haza, a lányok pedig úgy döntöttek elmennem a játszótérre, úgy mint régen.
-Sakura, mesélj nekünk egy kicsit Kaze-ról! Légyszi!!-kérlelte Sakura-t Momo
-A-a….nem mondok semmit. Már csak 2 hét, és megismeritek. Addig bírjátok ki!
-De gonosz vagy velünk Sakura….
-De Momo, ha nem akarja elmondani, akkor úgysem fogja…ismered Sakura-t…
-Óóóóó….-szomorkodott Momo
-Tééééényleg Momo! És te hogy állsz? Mármint Buta-val? Egész nyáron egy szót sem mondtál róla!-kérdezősködött Sakura
-Áhh….semmi…szakítottunk….nem igazán foglalkozott velem és már alig találkoztunk…-mondta szomorúan
-Ne legyél szomorú! Majdcsak lesz valaki más is neked! Sok pasi van még a földön!-Mondta Hikari, bíztatva Momo-t
-Ühüm….biztos….
-És te Hikari? Kazoku???-kérdezte érdeklődve Sakura
-Sakura! Hogy kérdezhetsz ilyet???-förmedt rá Momo
-Miért? Ez csak egy…..-Sakura hirtelen ráébredt, miért is nem szabadott volna ezt megkérdezni…-bocsi….nem direkt kérdeztem…csak hát…tudod….
-Semmi baj, már jól vagyok. Már kihevertem a dolgot.-mondta Hikari….ezután a mondat után sokáig csak csendben hintáztak, nem beszéltek egymáshoz. Aztán Momo törte meg a csendet:
-Bocsi lányok, de nekem mennek kell. Anyumnak megígértem, hogy időben hazaérek.
-Szerintem én is megyek-mondta Sakura-még beszélnem kell pár emberrel a Conról.
-Rendben….akkor sziasztok!
-Szia Hikari!-mondták egyszerre
így hát Hikari is elindult hazafelé. Útközben ismét gondolkodni kezdett.
~Kazoku…már majdnem el is felejtettelek téged.
